Kedves Barátaink!

Kedves Barátaim!

Emlékezni jöttünk össze,  emlékezni  a világtörténelem egyik legsötétebb montumára, máig – és még sokáig – ható tragédiájára. Az elmúlt évezredek, évszázadok során sok súlyos csapást élt meg a zsidóság, de ezeket a közösség nemzedékről nemzedékre kiheverte. A holokauszt hatmillió áldozata  nem csupán a zsidóságot, de az egész emberiséget lelke mélyéig megrázta; ezt a veszteséget a zsidó nép sohasem feledheti. Mi, akik ma élünk – és Magyarországon élünk – mindent megteszünk azért, hogy a mártírok emléke fennmaradjon,  a tragédiából levonjuk a tanúságot, hogy életünk formáinak védelmét ápoljuk, fenntartsuk, és tovább vigyük. Ezt a nemes célt kívánta és kívánja megvalósítani az a zarándoklat, amelyet évről évre, immár 14-ik alkalommal „Az Élet Menete” emlékprogram hirdet és szervez. 2005-ben 53 ország közel 18 ezer zarándoka emlékezett és rótta le kegyeletét. Bár a fájdalom és gyász könnyei hullottak, mindenki a megbékélésre, a békére és az emberi együttműködésre gondolt az auschwitzi emlékúton. Végül engedjék meg, hogy őszinte és mélyről  jövő együttérzésem kifejezéseként gondolatban letegyem az emlékezés kavicsát