Kedves Barátaink!

A holokauszt első nemzetközi emléknapja nem csak a múltról szólt
Hírösszefoglalónk, 2006. január 28.

Az idén először emlékezett meg együttesen a nemzetközi közösség a holokauszt borzalmairól: az ENSZ közgyűlése tavaly nyilvánította nemzetközi emléknappá január 27-ét. Budapesten a legfőbb közjogi méltóságok azt mondták, nem vagyunk túl a megbeszélnivalókon.

Az auschwitzi haláltábor felszabadításának évfordulójára szervezett megemlékezések során tegnap is elhangzott, ami ilyenkor rendszerint elhangzik: miért, miként kellett pusztán származása miatt hatmillió embernek, köztük hatszázezer magyar zsidó és cigány állampolgárnak meghalnia.

Az ENSZ által meghirdetett emléknapon, hatvanegy év távlatából erről nehéz újat mondani. De a tegnapi tapasztalatok szerint érdemes megpróbálni. Fölvetni például, hogy az emberek többsége máig nem akar tudni a lényegről. Arról, hogy a holokauszt nem máshol, másokkal, hanem a mi aktív közreműködésünkkel vagy közömbösségünk okán történt és történhetett meg. Árnyalatnyi változásról árulkodtak tehát a tegnapi események. Vallási vezetők, politikusok is hitelesen vetették fel, hogy hatvanegy év után elkezdhetnénk beszélgetni is, mindezzel szembenézni.

A parlamenti szónokok, a Kossuth téren gyertyákat gyújtó köz- és civil méltóságok, a Házban kivételesen egymás mellett feszengő politikai ellenségek addig már eljutottak, hogy a vészkorszakból átöröklődött eszmék jelenkori követői legalábbis veszélyesek. Ezen a ponton azonban megálltak, nyitva hagyva egyebek mellett azt: kik ők, és mit tegyünk velük. Nem hallhattuk sem Iránt, sem Palesztinát, sem a magyar antiszemitákat felsorolni – egyelőre megelégedtek annak konstatálásával: a társadalmi felelősség, az “immunrendszer” hiánya vezethetett a soához. A társadalom lelkiismerete képviseletében döntéshozóink nem akárhol vetették fel a felelősség kérdését: a zsidótörvények “szülőházában”, a Parlament felsőházi termében.

Magasztosság ide, méltóságteljes megemlékezés oda, a politikum is belopakodott a szavak közé. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke (miközben együttműködést ajánlott a zsidóságnak) mi mással is vethette volna össze a holokausztot hódmezővásárhelyi nyilatkozatában, mint a kommunisták bűneivel. S a Parlament előtt, a Kossuth téren megrendezett Élet menetén tornyosuló kameraállások vajon miért is ne sarkallták volna hatalmas transzparens felállítására az SZDSZ Új Generációját…

Eszköztelenebb, egyben félreérthetetlenebb volt ugyanakkor a családjukat, történelmü(n)ket siratók, imákat mormolók, túlélők, vagy a Kossuth téren csak egy forró tea erejéig megálló járókelők megrendültsége.

Népszabadság Online