Kedves Barátaink!

Részletek hamarosan itt!

Képek a Koncz Zsuzsa, Tolcsvay László, Kulka János, Érdi Tamás jótékonysági koncertről:

Vadász Gábor képei

12345►

Gordon Eszter képei

1234►

Koncz Zsuzsa is énekel a Dohány utcai zsinagógában

Koncz Zsuzsa is fellép november 13-án, a Dohány utcai zsinagógában Az Élet Menete Alapítvány javára rendezett jótékonysági koncerten. Az énekesnőnek októberben jelent meg legújabb munkája, a harminchetedik lemez Művészetek Palotája-beli bemutatójáról készült DVD. A Liszt Ferenc-, Kazinczy- és Kossuth-díjjal, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével kitüntetett művész, a Francia Köztársaság Becsületrendjének Lovagja.

- Vámos Miklós az 1990-es években azt mondta egy tévéműsorban: megnyugvással tölti el, ha látja önt a színpadon. Amit és ahogyan énekel, az biztos igazodási pontot jelent a zűrzavaros, értékválságos életünkben. Mikor kezdett tudatosulni önben annak a felelőssége, hogy sokan tekintik mértékadónak?

- Mindig is felelősséggel éltem az életem, de ez kezdetben ,,csak” azt jelentette, hogy mindent a legjobb tudásom, a meggyőződésem és a lelkiismeretem szerint tettem. A tudatos felelősségvállalás a hatvanas évek végén kezdődött, akkor, amikor már verseket is énekeltem. Persze jelentőségük és komolyságuk tudatában  énekeltem a Bródy János-szövegeket  is, annál is inkább mivel nekem Bródy már akkor viszonyítási pont volt mint művész és mint gondolkodó is, de az irodalomkönyvekből ismert költők verseinek előadásához mégis kicsit más hozzáállás, ha úgy tetszik, tartás kellett. Arany Jánost, József Attilát végképp nem lehetett félvállról énekelni.
Persze biztosan csak azt tudja az ember, hogy benne mi dolgozik, azzal nem számolhat igazán, hogy a munkája mekkora hatást gyakorol a közönségre, vagy hogy ő maga mit jelent mások életében, mert nem nagyon szerez róla sem tudomást, sem közvetlen tapasztalatot.

- Szeptember végén szerezhetett: az ötven legbefolyásosabb magyar nő egyikévé választották.

- Megtisztelőnek tartom, hogy így vélekednek rólam és negyvenkilenc társamról. Először ugyan nem értettem, hogyan kerülök a körbe, mert egyáltalán nem gondoltam magam befolyásosnak, de aztán megtudtam, hogy a  La Femme magazin értelmezése szerint mit is jelent ez: befolyásos az, aki átlagon felüli mértékben hat nem csak a maga szűk kis köreire, hanem a tágabb környezetére, a társadalomra is. Ha abból indulunk ki, hogy a koncerteken és a médián keresztül ezrek figyelik a mondanivalómat, illetve azt, amit közvetítek, akkor ez valóban felfogható bizonyos fajta társadalmi hatásnak. A La Femme kezdeményezése különösen azért tiszteletre méltó, mert nálunk a nők megbecsülése finoman szólva hagy némi kívánnivalót maga után.

- Meglehet, hogy az ötvenes listára is sokan legyintenek, mondván, ez csak afféle női magazinos dolog.

- Pedig ideje lenne komolyan venni a nőket, mert nagyon fontos társadalmi szerep vár rájuk ebben az eldurvult világban. Egy olyan ország, ahol a sorsfordító döntésekbe gyakorlatilag nincs beleszólásuk a nőknek, hiszen a parlament majdhogynem kizárólag férfiakból áll; óhatatlanul téves irányt vesz. A törvényalkotásban kibillent egyensúlyt a mindennapokban a nőknek kell valahogyan helyreállítaniuk. Erről nagyon kevés szó esik. Már csak azért is becsülendő, hogy a La Femme figyelmet szentelt ránk. Ráadásul nagyszerű társaságot hozott össze, amelynek minden tagja a maga területének legjobbjai közül való. Lenyűgöző például Petschnig Mária Zita munkássága, fontos amit  a gazdaságról mond, és remek, hogy ezt úgy teszi, hogy bárki megértheti belőle, mi történik ma körülöttünk. Épp így becsülöm Ferge Zsuzsa társadalomtudóst, akinek a szavára jól tennénk, ha hallgatnánk, hiszen amiről beszél, az a mi életünk is. Természetesen a művész kolleginák - hogy csak néhányukat említsem: Törőcsik Mari, Halász Judit, Marton Éva -  sem kevésbé méltóak az elismerésre. Nagy öröm, hogy nem csak a közönség értékeli a munkánkat, hanem egy olyan személyiségekből álló zsűri is, akiknek a véleménye igazán hízelgő.
- Nem ez az első olyan elismerése, amely túl mutat az énekesnői minőségén: a franciák éppen tíz éve ,,ütötték lovaggá”. Mi szerepelt a Francia Köztársaság Becsületrendjének indoklásában?

- A becsületrendet általában olyan külföldi művészek kapják a francia államtól, akik a népek közötti kulturális kapcsolatokat erősítik, de az indoklásban hozzátették, hogy a magyarok generációira gyakorolt hatásomat is elismerik ezzel a kitüntetéssel. Úgy látszik nekik is feltűnt a folyamatos jelenlétem a pályán. Persze az elismerésbe belejátszhatott a francia kultúrához való kötődésem, hogy lemezeim jelentek meg franciául, hogy tévéműsorokban szerepeltem. Világ életemben frankomán voltam, úgy hiszem, az európaiság egyik bölcsője ott van.

- Ez akár egy nemzetközi karrier alapjául is szolgálhatott volna. Nem akart nagyobb ívet adni a pályájának?

- Nem a karrierépítés gondolata izgatott külföldön, hanem a megmérettetés. Franciaországba sem ,,világot megváltani” mentem, hanem azért, mert szívesen néztem meg közelebbről, hogyan dolgoznak mások ebben a műfajban, és imponált, amikor végighallgattak - magyarul. Már a kezdeti időszak is tanulságos volt, de az igazi élményt 1976-ban egy bretagne-i fesztivál jelentette, ahol három dallal léptem fel, egyet franciául énekeltem, amiért hálásak voltak, de a Valahol egy lánynak volt átütő sikere, pedig azt magyarul adtam elő. És nyertem vele.
Magyarországról igazából arra is nagyon kicsi volt az esély, hogy a szomszédban, mondjuk Bécsben vagy Prágában ismertté váljon egy énekes. És ez most is így van.

-  Annak ellenére, hogy itthon is egyre többen énekelnek angolul?

- Ez a casting-műsorok “áldásos” hatása, amelyek azt sugallják, csak így lehetsz versenyképes, holott világsztárunk biztosan nem így lesz, ha lesz. Ha felfigyelnek valakire, akkor jó lesz nekik magyarul is, vagy ha nem, akkor lefordítják a dalait és megkérik, hogy énekelje el azokat angolul vagy bármilyen más nyelven. Itthon kevesen tudják, de a világ könnyűzenei produkcióinak minimum ötven százaléka Svédországhoz köthető. Ott szerzik, ott gyártják, ha nem is feltétlenül ott éneklik a számokat. Náluk van miért angolul énekelni. Persze lehet divatból is, ahogy nálunk, de azzal együtt sincs sok értelme, hogy a fiatalok főleg angol nyelvű számokat hallgatnak, magyarokat alig  - ami egyébként rögtön ketrecbe is zárja őket. Olyan, mintha egyenruhát hordanának, pedig azt az iskolában ugyanúgy utálják, mint ahogy annak idején mi berzenkedtünk ellene.
Azt nyilván csak mélyebb elemzéssel lehetne megfejteni, hogy mi minden miatt fordulnak el a magyar daloktól, de az egyik ok biztosan az, hogy egy részüknek kifejezetten bántó a szövege. Azokat tényleg jobb nem érteni. Amúgy meg ha tetszik, ha nem, a világ sokszínű, ezt el kell fogadni, és meg kell tanulnunk választani a szép és csúnya, a jó és rossz, az értékes és a silány között.

- Az idei koncertkörútra önnek volt késztetése, mert értékeket akart mutatni, vagy a közönség hívta életre, mert értékeket akart látni, hallani?

- A koncertezésnek akkor van értelme, ha érzed, hogy a  közönség várja a találkozást. Magyarul, ha van közönség, énekelni kell, hogy legyen közös élményünk, közös örömünk, mert együtt lenni jó. Az én dalaim afféle szabad megjegyzések, vélemények, szemelvények az életünkből, a világunkról, ,,oldalfüggetlenek”, és szeretném, ha azok is maradnának. A hanghordozókon úgyis önálló életet élnek, nem kérdi senki, lejátszhatja-e őket. A fellépéseken viszont a személyes véleményem hordozói, és teljesesen függetlenek a ma létező politikai irányoktól. Nem formálhat jogot rájuk semmilyen oldal sem.
Azokkal, akik figyelik a pályafutásomat, szeretik a dalaimat, sok tekintetben régóta és folyamatosan együtt gondolkodunk, azt is mondhatnám, hogy együtt érzünk. A harminchetedik lemez megjelenésekor úgy éreztem, hogy ezt a munkát minél több embernek meg kell mutatnom, minél több helyre el kell juttatnom, hiszen olyan gondolatokról, érzésekről énekelek, amelyek - a sokéves tapasztalatok szerint - a nézőtéren ülőket is foglalkoztatják. A jelzést és a legfontosabb visszaigazolásokat mindig a közönségtől kapom, amely hosszú-hosszú ideje jön velem. Ez minden díjnál többet ér.

- November 13-án hallhatjuk a Dohány utcai zsinagógában Az Élet Menete Alapítvány javára rendezett jótékonysági koncerten. Amellett, hogy felkérték rá, miért vállalta el a fellépést?
- Nem mai keletű a kapcsolatunk. Néhány évvel ezelőtt meghívtak egy auschwitzi zarándokútra. Korábban nem jártam ott, és megtiszteltetésnek éreztem, hogy csatlakozhatok Az Élet Menetéhez, ezzel kifejezhetem együttérzésemet és szolidaritásomat. Akkor ismerkedtem meg az alapítvány munkájával. Később, Izrael állam fennállásának hatvanadik évfordulója alkalmából egy művészküldöttség tagjaként jártam Izraelben. Mindannyiunknak életre szólóan megrázó, tanulságos, egyben felemelő is volt, amit láttunk. Számomra természetes, hogy a magam eszközeivel kiálljak az alapvető emberi jogok mellett, de a mai Magyarországon kifejezetten fontos és szükséges, hogy az európai gondolkodás jegyében szót emeljünk a rasszizmus, a gyűlölet, az oktalan indulat egyre szélesebb körben tapasztalható megnyilvánulásai ellen.

Forrás: mixonline.hu

Ilan Mor nagykövet beszéde az Élet Menete jótékonysági koncerten

Hölgyeim és Uraim!

Kedves Barátaim!

Salom,

Először, engedjék meg, hogy négy fontos pontot kiemeljek:

1. Az Élet Menete egyedülálló és jelentős esemény.

2. Az Élet Menetét elismeri az egész világ, ismert a tevékenységéről, különösen azért, hogy a SOHA TÖBBÉ kifejezés lelkiismeretünk központjában maradjon örökre.

3. Az Élet Menete arról a tevékenységéről is ismert, amelynek célja, hogy erősítse a kapcsolatot a fiatal generáció, zsidók és nem zsidók között egyaránt Izrael Államához és annak demokratikus és zsidó értékeihez.

4. Az Élet Menete állandó emlékeztetés arra is, amikor a világítótorony, amely elküldi a remény jelét a sötétben, amely körülveszi a demokratikus és a szabad világot manapság.

Ez a veszélyes sötétség a szélsőjobb tevékenységéből ered Nyugat-, Kelet-és Közép-Európában.

Hölgyeim és Uraim!

A legújabb kutatások alapján ezen nem demokratikus erők egyre erősebbek Európában, főleg azért, mert vonzó a fiatalabb generáció számára, az internet és a közösségi média nemzedékére.

A fiatalabb generáció manapság már elvesztette bizalmát a fennálló hatalmi rendszerben és a politikai vezetésben, és máshol keresi az úgynevezett “jobb megoldásokat”.

Azok az erők több antiszemitizmus hoznak magukkal, több idegengyűlöletet, még több gyűlöletet és félelmet és több nacionalista érzéseket.

Hiszem, hogy néhány éven belül egy történelmi csomópont előtte fogunk állni, különösen Európában, amely a demokratikus világ részeként döntésre kényszeríti Önöket és minket.

Vagy felállunk és eltávolítjuk ezeket a negatív tendenciákat társadalmainkból, vagy majd újra és újra szembe kell néznünk a nacionalista szélsőségekkel, a gyűlölettel, a megosztott társadalmakkal és az antiszemitizmus új hullámaival.

Röviden, kénytelenek leszünk, ha nem teszünk semmit ellene, az emberiség történetének legsötétebb fejezetét még egyszer újraélni.

Hadd emlékeztessem mindannyiunkat Winston Churchill szavaira:

“Azok, akik nem tanulnak a történelemből arra vannak ítélve, hogy megismételjék azt.”

A növekvő gazdasági válság a világban és Európában lángra lobbantja az emberek azon vágyát minden társadalomban, hogy gyors és egyszerű megoldásokat, regionális vagy nemzeti identitást a kozmopolitán, a liberális, demokratikus és európai értékek rovására.

A hagyományos antiszemitizmus ismét megjelent, Izrael-ellenes nyilatkozatokkal és mindezekkel együtt megpróbálja törvényteleníteni a demokratikus és a zsidó államot.

Az “egyéb” ismét különválasztott.

A nacionalista erők újra felvonulnak a városok és falvak utcáin. A Soát újra és újra tagadják.

Szánalmas tevékenységük központjában ismét a zsidók, a romák, a homoszexuálisok, a bevándorlók vannak…

Hölgyeim és Uraim!

Teljesen biztos vagyok abban, hogy az illetékes magyar hatóságok továbbra is minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy eltökélten harcoljanak minden olyan emberrel a magyar társadalomban, akik a zsidókat, a romákat és mindazokat, akik “mások” a társadalomban és őket tekintik szerencsétlenségük bűnbakjának.

Ma, jobban mint valaha máskor, itt az idő megmutatni a polgári bátorságot, és szembenézni ezekkel a negatív és veszélyes tendenciákkal, amelyek áthatották a társadalmi élet minden területét.

Biztos vagyok benne és tudom, hogy még a magyar társadalom és a demokratikus politikai pártok is teljes mértékben tudatában vannak a problémának, és nem kevésbé fontos, hogy megértik felelősségüket.

Őszintén hiszem, hogy az Élet Menete programja és tevékenysége továbbra is erre a felelősségre fog állandóan emlékeztetni….

Kedves Barátaink!

Köszönöm a szervezőknek ezt az egyedülálló és fontos feladatot és kívánok nekik sok sikert, mert az ő sikerük a mi sikerünk is. Végül megkérem Önöket és  magunkat, hogy továbbra is éberen ügyeljünk arra, hogy a “soha többé” szavak jelentése nem veszítse el jelentőségét és jelentését mindennapi életünkben, a magunk és a fiatalabb generáció érdekében.

Salom!