Kedves Barátaink!

A tegnapi nap az ENSZ Holokauszt-emléknapja volt. Fontos, hogy emlékezzünk, csak borzasztó, hogy ezt is átitatja a politika. Vannak olyan kérdések, ahol az MSZP-nek kimutathatóan lelkiismeret-furdalása van, és ezért túlkompenzál, nos, ez tipikusan az a dolog, ahol a Fidesznek van lelkiismeret-furdalása.

Kezdődött azzal, hogy csöndes megemlékezést hirdetett az V. kerület pénteken a duna-parti cipőkhöz. Steiner Pál mondott pár szót, hangosítás meg különösebb felhajtás nélkül, majd a vízbe dobott egy koszorút. A City TV pedig a politikai korrektség jegyében megkérdezte Puskás Andrást is. Aki amúgy kéepes volt sapka nélkül nyilatkozni, nem azért, mert nem volt rajta, hanem gondosan levette, így is tisztelegve az áldozatok előtt. Majd legközelebb talán elmagyarázza neki valaki, hogy inkább tegyen föl egy sapkát ilyenkor.

A Parlamenben tartott megemlékezésen még ott voltak nagyjaink (ott sem teljes létszámban), de a nilvános rendezvényen, a Kossuth-téren az emlékező gyertyák meggyújtásáról túl sokan hiányoztak. Sólyom László eredetileg sem volt rajta a listán, pedig az lenne a dolga, hogy ilyenkor is megmutassa a nemzet egységét. Gyurcsány Ferencnek kellett volna meggyújtania az első gyertyát (Szili Katalinnal és Lomniczi Zoltánnal együtt, végül ők ketten gyújtottak), de ő is távol maradt, a nem hivatalos pletykák szerint pont azért, hogy kevésbé legyen feltűnő Sólyom távolmaradása. Nem tudom, mennyi igaz ebből, de mindegy: Gyurcsánynak is ott lett volna a helye.

A pártelnökök együtt gyújtottak volna gyertyát (Dávid Ibolyát az eredeti lista szerint is helyettes képviselte volna, Herényi Károly, de végül Csapodí Miklós volt ott), de Orbán Viktor inkább saját Holokauszt-emléknapot tartott. Egyértelműen azért, mert így beszélhetett is. Szó se róla, szépeket mondott, még ha nem is bírta ki, hogy ne egalizálja a nácizmust és a kommunizmust. (Nem szemezgethetünk a múltból, az emlékezet nem lehet válogatós, mert a két totalitárius rendszer, a kommunizmus és a nácizmus sem válogatott az áldozatok között. Közös érdek, közös felelősség. Közös múlt, közös jövő – ezt kínáljuk a magyar zsidóságnak.) De ezt elmondhatta volna előtte vagy utána, ott lett volna a helye a Kossuth-téren.

Erdő Péter ott volt, és tiszteletreméltó beszédet mondott:
Az auschwitz-birkenaui tábor felszabadulásának hatvanegyedik évfordulója örök érvénnyel idézi fel az emberség és embertelenség, a szeretet és gyűlölet, az élet és halál alapvető kérdéseit az egész emberiség számára. A holokauszt eseménye jelképpé magasztosult az eltelt évek során, üzenetének soha nem múló, örök aktualitása van… Márton Áron püspök szavaival élve, a szenvedéllyel szemben a racionalistás nem sokat ér… Meg kell újulnunk abban a szilárd elkötelezettségben: Soha többet rasszizmust! Soha többet vallásüldözést és fajüldözést! Soha megkülönböztetést származás vagy nemzetiség alapján!

Eme kissé hosszúra nyúlt post végére hadd idézzek pár sort Bächer Iván

Fahidi Éva: Anima rerum című könyvéről írt recenziójából:
“Ha vallásos nem is, öntudatos zsidó vagyok. Ugyan mi más is lehetnék Auschwitzcal hátam mögött” – írja Fahidi Éva. Ehhez csak annyit tehetünk hozzá: Auschwitz után minden becsületes embernek muszáj egy kicsit zsidónak lennie.

A holokauszt első nemzetközi emléknapja nem csak a múltról szólt
Hírösszefoglalónk, 2006. január 28.

Az idén először emlékezett meg együttesen a nemzetközi közösség a holokauszt borzalmairól: az ENSZ közgyűlése tavaly nyilvánította nemzetközi emléknappá január 27-ét. Budapesten a legfőbb közjogi méltóságok azt mondták, nem vagyunk túl a megbeszélnivalókon.

Az auschwitzi haláltábor felszabadításának évfordulójára szervezett megemlékezések során tegnap is elhangzott, ami ilyenkor rendszerint elhangzik: miért, miként kellett pusztán származása miatt hatmillió embernek, köztük hatszázezer magyar zsidó és cigány állampolgárnak meghalnia.

Az ENSZ által meghirdetett emléknapon, hatvanegy év távlatából erről nehéz újat mondani. De a tegnapi tapasztalatok szerint érdemes megpróbálni. Fölvetni például, hogy az emberek többsége máig nem akar tudni a lényegről. Arról, hogy a holokauszt nem máshol, másokkal, hanem a mi aktív közreműködésünkkel vagy közömbösségünk okán történt és történhetett meg. Árnyalatnyi változásról árulkodtak tehát a tegnapi események. Vallási vezetők, politikusok is hitelesen vetették fel, hogy hatvanegy év után elkezdhetnénk beszélgetni is, mindezzel szembenézni.

A parlamenti szónokok, a Kossuth téren gyertyákat gyújtó köz- és civil méltóságok, a Házban kivételesen egymás mellett feszengő politikai ellenségek addig már eljutottak, hogy a vészkorszakból átöröklődött eszmék jelenkori követői legalábbis veszélyesek. Ezen a ponton azonban megálltak, nyitva hagyva egyebek mellett azt: kik ők, és mit tegyünk velük. Nem hallhattuk sem Iránt, sem Palesztinát, sem a magyar antiszemitákat felsorolni – egyelőre megelégedtek annak konstatálásával: a társadalmi felelősség, az “immunrendszer” hiánya vezethetett a soához. A társadalom lelkiismerete képviseletében döntéshozóink nem akárhol vetették fel a felelősség kérdését: a zsidótörvények “szülőházában”, a Parlament felsőházi termében.

Magasztosság ide, méltóságteljes megemlékezés oda, a politikum is belopakodott a szavak közé. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke (miközben együttműködést ajánlott a zsidóságnak) mi mással is vethette volna össze a holokausztot hódmezővásárhelyi nyilatkozatában, mint a kommunisták bűneivel. S a Parlament előtt, a Kossuth téren megrendezett Élet menetén tornyosuló kameraállások vajon miért is ne sarkallták volna hatalmas transzparens felállítására az SZDSZ Új Generációját…

Eszköztelenebb, egyben félreérthetetlenebb volt ugyanakkor a családjukat, történelmü(n)ket siratók, imákat mormolók, túlélők, vagy a Kossuth téren csak egy forró tea erejéig megálló járókelők megrendültsége.

Népszabadság Online

(2006.01.27.)

Ma holokauszt-megemlékezést tartottak a Parlament Felsőházi üléstermében. Az ünnepi megemlékezést abból az alkalomból rendezték, hogy ezt a napot az ENSZ 2005. november 1-jei határozatával Holokauszt Emléknappá nyilvánította. Az ünnepségen a közjogi méltóságok, a pártok képviselői, a magyar EP-képviselők, a hazai zsidó- és cigány szervezetek, valamint a diplomáciai testületek képviselői vettek részt. ∙ A holokauszt-emléknap Magyarországon és világszerte: MTV-összeállítás (videó)

Romaweb.hu