Kedves Barátaink!

A zsidó vallás a Bibliát az Ószövetség végéig fogadja el; nem fogadja el viszont Jézus létezését és az Újszövetségben foglaltakat. Leegyszerûsítve, a zsidók még várják a Megváltót, míg a keresztény gondolkodás alapja Jézus Krisztus, a Megváltó születése és kereszthalála. Elég csak a keresztes-háborúk történetét felidézni ahhoz, hogy érezhetõ legyen: a Jézus Krisztust nem dícsõítõkkel szemben éppolyan erõvel lépett fel a pápaság által szervezett erõ, mint ahogy a kereszt nevében leigázták Amerika õslakosait és megannyi “hitetlen” népet. A zsidó vallással szemben táplált ellenérzéseket (melyeket a keresztény, iszlám és egyéb vallások és egyházak hívtak életre) összefoglaló néven antijudaizmus-nak hívjuk. Történelmi kortól és körülményektõl függõen az antijudaizmus csöndes vitában, hangos vádaskodásban, vagy radikális, véres hadjáratokban ölt testet.

A magyarországi antijudaizmus egyik kirívó történetét Krúdy Gyula dokumentálta a “Tiszaeszlári Solymosi Eszter” címû regényében: a 19. század végén futótûzként terjedt a rémhír országszerte, miszerint egy Tiszaeszláron eltûnt keresztény kislányt a helyi zsidók öltek meg azzal a céllal, hogy zsenge vérét ételükbe süssék és vallási rituálé keretében elfogyasszák. (Általában a zsidókat Jézus Krisztus megölésének vádjával is illetik, így a tragikus sorsú kislány története csak olaj volt a tûzre.) A bírósági tárgyalás bebizonyította a zsidó vádlottak ártatlanságát, melynek következtében sokaknak el kellett vetniük azt a hiedelmüket, hogy a zsidók keresztény szüzek vérét fogyasztják. Bármilyen elképesztõ is e történet, és bármilyen elképesztõ is két békés vallás összecsapása kapcsán ártatlan, hívõ emberek meghurcolása, a vallásháborúk sokezer éve zajlanak szerte a világon – természetesen nem csak a zsidókat érintve. Az antijudaizmus mérséklõdése remélhetõ attól, hogy II. János Pál pápa – a pápák közül elsõként – ellátogatott Jeruzsálembe és zsidó vallási vezetõkkel találkozott.

Az antiszemitizmus újabb keletû mint az antijudaizmus. Az antiszemitizmus kifejezás Wilhelm Marr hamburgi újságírótól származik, aki az 1870-es években mindezt a zsidóktól való elkülönülés jelzésére használta. A szó egyébként pontatlan, hiszen az arabok is „sémiták”. Ebben a gondolatrendszerben a zsidóság, mint a világ különbözõ pontjain élõ, élõsködõ faj jelenik meg. Az antiszemitizmusnak nincsenek irodái, nincsenek vezetõi, és legfõképpen: bizonyítékai sem. Megjelenési formái, követõi vannak, és bizonyos korokban szemmel látható hatalma is. Az antiszemitizmus, ahogy ezt a neve is mutatja, egy ellenzõ rendszer; nem az építõ, hanem a radikális pusztító szándék vezérli. Megteremtõi a 19. század végén fektették le a szellemiség alapjait, mely lényegében azóta is változatlan: a zsidókat azzal vádolják, hogy titkos vallási összefonódások révén beszivárognak a vezetõ pozíciókba, és vagyonos zsidó mecénások akarata szerint átveszik az irányítást nemzetek felett, szorgalmasan pusztítva, kisemmizve azokat. Az antiszemitizmus változatos formákban jelenik meg, de alapvetõ gondolata szerint a zsidók mindenhol kufárkodnak, idegenek, cinikusak és képmutatók, csakis a saját közösségük érdekeit nézik, méghozzá az orránál fogva vezetett, kisemmizett, tönkretett és elhallgattatott többség kárára.

Ebben a gondolatmenetben természetesen az általunk antiszemitának nevezett szószólók nem nevezik magukat antiszemitának, éppen ellenkezõleg: bizonyos körök, vagy éppen egész nemzetek megmentõiként tetszelegnek, és azt hangoztatják, hogy most vagy soha, az õ vezetésükkel le kell számolni az izraelita, zsidó parazitákkal. Érdekes figurája volt az antiszemita világnak Henry Ford, a róla elnevezett autógyár alapítója. Õ pl. a “Nemzetközi zsidó – a világ legfõbb problémája” címmel adott ki könyvet, melyben köntörfalazás nélkül azt állítja, hogy a zsidóság tudatosan szipolyozza az Amerikai Egyesült Államok népét. A mintegy 100 évvel ezelõtt kiadott tanulmányt számtalan hasonló könyv elõzte meg s követte. Nem kell azonban könyvet írni ahhoz, hogy valaki antiszemita nyilatkozatot tegyen. 2003. október 16-án Malajzia miniszterelnöke beszédet mondott egy iszlám konferencián, és az alábbi kijelentést tette:

“Az európaiak a 12 millió zsidóból 6 milliót öltek meg, de ma mégis a zsidók irányítják a világot, mialatt másokat küldenek halálba maguk helyett. Túléltek 2000 évnyi pogromot a visszaütés helyett a gondolkodással. Kitalálták és sikeresen elterjesztették a szocializmust, a kommunizmust, az emberi jogokat és a demokráciát, amelyek által mindenki aki üldözi õket hibázik és õk is egyenlõ emberek lehetnek mindenkivel. Mostanra ezen eszmékkel átvették a hatalmat a legerõsebb országok felett, és ez a kis közösség világuralmi tényezõ lett.”

Az antiszemitizmusnak számos elõnye van kitalálói és életben tartói számára: egy szervezetlen, tehát önmagát megvédeni nem képes társadalmi csoport ellen irányul, akikbõl azonosíthatóságuk miatt könnyû bûnbakot kreálni. A folyamatosan újratermelõdõ rágalmakat teljes bizonyossággal nem lehetséges cáfolni; s még ha sikerül is a nagy részük igazságtartalmát kétségbe vonni, a “kabátlopási ügybe” keveredett zsidók a következõ rágalom megérkeztével eleve hátrányos helyzetbõl indulnak. S ha adott a feltüzelt többség, adott a precízen kitalált érvrendszer és struktúra, olyan elképesztõ méretet ölthet az antiszemitizmus, mint pl. a II. világháború idején. A korábbi évezredek alatt gerjesztett ellenszenvet az Adolf Hitler vezette náci rendszer aknázta ki, a német birodalom megszilárdítását remélve. Félelmetes és sötét gépként pusztították a zsidókat szerte Európában, csakúgy, mint a homoszexuálisokat, a cigányokat és más “deviáns, veszélyes” kisebbségeket. A világtörténelem e borzalmas eseménysorozatát hívjuk. holokausztnak

A magyarországi antiszemitizmus leginkább tettenérhetõ megnyilvánulásai az ún. zsidótörvényekkel kezdõdtek. A magyarországi zsidóság jogegyenlõsége elõször 1920-ban sérült az ún. numerus clausus törvény bevezetésével. Elõírta, hogy az egyetemeken tanuló fiatalok összetételének meg kell felelni az egyes felekezetek, ill. népcsoportok össznépességen belüli arányának. Bár a törvényt 1928-ban enyhítették, a zsidó vallású egyetemisták aránya ezt követõen is csak 10-12% körül mozgott, szemben a háború elõtti 30-34%-kal. Részben a hazai antiszemitizmus, részben a náci Németország nyomásának engedve a magyar törvényhozás 1938-tól kezdõdõen további zsidóellenes törvényeket fogadott el. Az ún. I. zsidótörvény (1938. évi XV. tc.), amely még vallási alapon állt, 20%-ban maximálta az üzleti és kereskedelmi alkalmazottak, valamint a különbözõ értelmiségi pályák izraelita vallású tagjainak a számát. A II. zsidótörvény (1939. évi IV. tc.), amely már faji alapra helyezkedett, az iparban és a kereskedelemben 12%-os, az értelmiségi pályákon 6%-os, az állami alkalmazottak körében pedig 0%-os kvótát állapított meg. A törvény szerint zsidónak az minõsült, akinek legalább egyik szülõje vagy két nagyszülõje izraelita vallású volt. A III. zsidótörvény (1941. évi XV. tc.) megtiltotta a zsidók és nem zsidók közötti házasságkötést és az azon kívüli nemi kapcsolatot is. A IV. zsidótörvény (1942. évi XV. tc.) értelmében zsidók a továbbiakban nem vásárolhattak mezõgazdasági ingatlant, sõt meglévõ földjeiket is el kellett adni. Magyarország 1944. márciusi német megszállása után a zsidók élete is veszélybe került. Elõbb gettókba gyûjtötték õket, majd máj. 15-én megkezdték deportálásukat. A megsemmisítõ táborokban mintegy hatszázezren pusztultak el.

Elmondható, hogy az antiszemitizmus politikai és gazdasági érdekekért feláldoz egy vallást/népet, annak valamennyi tagját atrocitásoknak téve ki. Állításának valódiságát alá nem támasztva cinikus világuralmi törekvésekkel vádolja a zsidókat, üzletembert és csendes nyugdíjast egyaránt megbélyegezve. Olyan általánosításokat tesz, melyek a valódi problémák helyett egy békés és sokat szenvedett közösség ellen hangolják a többségi indulatokat.

Fontos megjegyezni, hogy a nemzeti értékek és hagyományok ápolása és védelme NEM jelent antiszemitizmust. Ugyanígy NEM antiszemita például az a kijelentés sem, hogy Magyarországnak nem kellett volna az Európai Unióhoz csatlakoznia. Ezt azért tartottuk fontosnak kijelenteni, mert hiszünk abban, hogy a legkonzervatívabb nemzeti szemlélet sem tartalmaz antiszemita gondolatokat. Az antiszemitizmus olyan politikai bûncselekmény, amely nem alkotóeleme, hanem ízléstelen, hatásvadász kiegészítõje szinte bármilyen ideológiának. Éppen ezért valakit alaptalanul antiszemitizmussal vádolni szintén a politikai bûncselekmények kategóriájába tartozik.

Magyarországon 2000 óta minden évben kiadvány jelenik meg “Antiszemita közbeszéd” címmel. Ebben az könyvben antiszemita megnyilvánulások, cikkek, rádió és tv mûsorok szövege olvasható magyarul és angolul.