ÉLET MENETE INTERJÚSOROZAT: KISSNÉ BALÁZS BARBARA ÉS KISS KÁLMÁN


Kedves Barátaink!

Alapítványunk 18. éve működik Magyarországon, és nagyon sok barátunk és segítőnk állt mellénk azzal a céllal, hogy ki-ki a maga módján segítse munkánkat, célkitűzéseinket. A barátok, segítők között vannak orvosok, jogászok, egyházi képviselők, művészek, cégigazgatók, és a társadalom legkülönbözőbb rétegeiben dolgozó és tenni akaró jó emberek. Szeretnénk egy interjúsorozatban ezeket a személyiségeket bemutatni közösségi oldalunkon. Köszönjük szépen, hogy Ők a barátaink, és hogy számíthatunk rájuk.

Fogadjátok szeretettel a következő beszélgetést, Barbarával és Kálmánnal, akik egy házaspár és a roma programjainkat vezetik minden évben.

Kissné Balázs Barbara:

Mióta vagy alapítványunk közelében? A budapesti élet menetén 2008 óta veszek részt minden évben, ebben az évben jártam először Auschwitz- Birkenauban egy utazási irodával és ettől kezdve kerestem a lehetőséget,hogy milyen módon tudok tanulni a Holokausztról. Milyen módon és hogyan tudnék emlékeztetni embereket arra, hogy ez valóban megtörtént,de nem lehet hagyni, hogy újra megismétlődjön. Az első aktív önkéntes emlékem, amikor 2013-ban a budapesti élet menetén vittem a menet elején a molinót és ebben az évben képviseltem először Az Élet Menete Alapítványt a Strasshof zarándoklaton.

Mi volt az a pont, amikor eldöntötted, hogy kiállsz az alapítványunk küldetése mellett? Én azt hiszem, hogy a küldetés az bennem volt és nekem kellett hozzá keresnem egy olyan szervezetet, amelynek önkéntes tagja lehetek. S a vezetői, önkéntesei nyitottak az én személyemet befogadni és együtt dolgozni a közös küldetést minél hatékonyabban képviselni.

Mit jut eszedbe először, ha az alapítványra gondolsz? A barátság, különböző felekezetek közötti kapcsolat, emberség, emlékezés. Auschwitz - Birkenau, mert az alapítvány általi utak és oktatás segített hozzá ahhoz, hogy a világ egyik legnagyobb temetőjéről szerzett tudásomat, akár másoknak is át tudjam adni.

Miért tartod fontosnak támogatni az alapítvány munkáját? Azért, mert fontos, hogy a múltunkat ismerjük, mert a jelenben csak így tudunk élni. Azért, mert Holokauszt túlélőink sajnos nem lesznek mindig velünk és szükséges, hogy legyen majd, aki tovább tudja adni a tőlük hallottakat,aki továbbra is emlékeztet. Isten az embert saját maga képmására teremtette, így mindenki egyforma! Az alapítvány ebben is segít,hogy ezt erősítsük,nincs különbség ember és ember között.

Milyen hatással volt a holokauszt a családod életére, ha érintettek benne, ha nem? Nincs róla információm, hogy lett volna érintett a családunkba. De sajnos a nagyszüleim közül 3-an nagyon korán meghaltak, így tőlük nem volt lehetőségem kérdezni. Azt viszont tudom,hogy az én életemre nagy hatással van, amióta először hallottam róla az iskolában. Mint roma, innentől kezdve érzek valami küldetéstudatot, hogy bizonyítsam, semmivel sem vagyok rosszabb, mint a többi ember. S átadjam, hogy volt Roma Holokauszt is, amikor az emberek azért haltak meg, mert cigánynak születtek!

Mit gondolsz arról, amilyen formában mi próbáljuk felhívni a figyelmet az emlékezés és az emlékeztetés fontosságára? Azt gondolom, hogy az alapítvány mindig olyan formában hívja fel a figyelmet, ami mindenki számára érthető. Figyel arra is, hogy a megfelelő formában szóljon a megszólított közösséghez, emberekhez.

Van e valami, amit az évek során úgy éreztél, hogy te máshogyan csinálnál? Nincs ilyen dolog, de szerencsére, ha véleményem van, mindig nyitott fülekre talál. Hogyan tudod összeegyeztetni az önkéntességeket, társadalmi szerepvállalásaidat a magánéleteddel? Mivel a férjem is önkéntes, mint én,ezért könnyű helyzetben vagyok ezen a téren. Munkahely szempontjából pedig, eddig mindig olyan területen, olyan vezetővel és kollégával dolgoztam,ahol nyíltan vállalni tudtam az önkéntes munkámat. Vállalni tudtam,hogy elhivatott vagyok ebben a témában, és a társadalmi szerepvállalásaim nem hoztak számomra negatív hozadékot. De természetesen, mindig külön kezelem az önkéntes munkám, ennyi év után már az időm beosztása nem jelent gondot!

Mi a legkedvesebb alapítvánnyal kapcsolatos élményed? Ilyen sok év alatt, már nagyon sok élményem van. Legemlékezetesebb, hogy Rainer Höss-el beszélhettünk, hogy ismerhetjük őt. Rudolf Höss unokáját. Legkedvesebb pedig az, amikor először indíthattam a budapesti menetet a molinóval. Ez egy hatalmas élmény volt, ami akkor óriási lendületet adott!

Melyik a kedvenc projektünk és miért? Ide nem tudok csak egyet írni. Számomra kedvenc a Nemzetközi Menet,mert a világ egyik legnagyobb temetője telik meg élettel. A másik, ami még nem olyan régi projekt, a Roma Élet Menete. Azért a kedvencem, mert aktív szervezője vagyok, s mert magam is sokat tanulok a menetek alkalmával. Lehetőség roma közösségek építésére, lehetőség, hogy a roma fiatalok emlékezzenek a Roma Holokauszt áldozataira.

Évek óta segíted a munkánkat, mi tud ilyen kitartóvá tenni? Én azt gondolom, hogy ehhez óriási elhivatottság kell. Ezt évekig csak így lehet csinálni! Engem nagyban befolyásol a roma származásom, hogy tenni akarok valamit, romaként is. S talán a tanulmányaim, hogy időközben teológus hallgató lettem,ami erősíti bennem,hogy minden ember egyforma. Kitartásomban pedig erősít, hogy mindig támogató háttér van mögöttem az alapítvány részéről.

Szerinted milyen területen tudnánk még fejlődni? Nem tudok olyat mondani, amiben fejlődni kellene. Ezeket a projekteket kell megtartani.

Mi motivál most leginkább a jövőre nézve? Bízom benne, hogy 2021-ben minden programon találkozhatunk!

Kiss Kálmán: Mióta vagy alapítványunk közelében? 2013 óta vagyok az alapítvány aktív önkéntese, előtte csak egyszerű emlékezőként vettem részt a budapesti élet menetén.

Mi volt az a pont, amikor eldöntötted, hogy kiállsz az alapítványunk küldetése mellett? 2008-ban jártam először Auschwitz – Birkenauban, akkor kezdett egyre jobban érdekelni a Holokauszt. S amikor láttam, hogy az alapítvány önkénteseket keres, akkor azonnal jelentkeztem.

Mit jut eszedbe először, ha az alapítványra gondolsz? Emlékezni és emlékeztetni! Miért tartod fontosnak támogatni az alapítvány munkáját? A Holokauszt oktatása és az emlékezés nagyon fontos, hogy a múlt hibáit szemünk előtt tartva, egy jobb jövőt építsünk. S az alapítvány munkája abban is segít, hogy a múltban történt szörnyű események, soha többé ne forduljanak elő.

Milyen hatással volt a holokauszt a családod életére, ha érintettek benne, ha nem? Anyai ágon egy rokonom munkatáborban életét veszítette, erről az érintettségről van tudomásom. Mit gondolsz arról, amilyen formában mi próbáljuk felhívni a figyelmet az emlékezés és az emlékeztetés fontosságára?

Az alapítvány programjai nagyon színesek. Jó, hogy sok fiatalt megszólít. A budapesti élet meneten itthon emlékezhetünk. A nemzetközi menet, amelynek során Auschwitz - Birkenaut is láthatják a részvevők, a különböző kiállítások mind nagyon fontos célt szolgálnak. A vagonkiállítás, amelybe helyi fiatalokat is aktivizálnak és oktatnak nagyon különleges, azzal is nagyon sok helyre eljut az üzenet,hogy soha többé Holokauszt.

Van e valami, amit az évek során úgy éreztél, hogy te máshogyan csinálnál? Nincs olyan dolog, amelyet én máshogyan csinálnék.

Hogyan tudod összeegyeztetni az önkéntességeket, társadalmi szerepvállalásaidat a magánéleteddel? Sajnos a munkám miatt, gyakran nehezen tudom összeegyezetni, mert az időhiány állandó probléma. De azon vagyok, hogy minél több mindenben aktív önkéntesként tudjak részt venni. A társadalmi szerepvállalásaim gyakran okoztak számomra problémát, sokszor halottam vissza, negatív véleményt,de ez csak erősítette a kitartásomat.

Mi a legkedvesebb alapítvánnyal kapcsolatos élményed? Amikor a Holokauszt túlélők megosztották velem az ő személyes történeteiket. A másik ilyen emlékezetes élményem, amikor a Mazsihisz Szeretetkórházban gyümölcsöt osztottunk. Melyik a kedvenc projektünk és miért? A Nemzetközi Élet Menete, mert 55 országból vannak jelen Auschwitz-Birkenauban a világ minden részéről, amikor mindenki emlékezni és emlékezetni jön. Fiatalok és túlélők is. A Vagonkiállítás pedig azért az egyik kedvencem, mert egy korabeli mozgó kiállítás, amelyben a fiatalok szembesülnek a vészkorszak szörnyű személyszállító eszközével és eseményeivel.

Évek óta segíted a munkánkat, mi tud ilyen kitartóvá tenni? Az, hogy emlékezni és emlékeztetni kötelességem. Minden ember kötelessége. A múltban történt események nem merülhetnek feledésbe!

Szerinted milyen területen tudnánk még fejlődni? Talán abban, hogy Magyarország több városában lehetne megemlékezéseket szervezni. S ezzel az önkéntesek is több tudáshoz jutnának a magyarországi történések kapcsán. Egy-egy város történetének és helyszínek megismerésével.

Mi motivál most leginkább a jövőre nézve? Az, hogy jövőre a covid-19 már csak egy rossz emlék lesz. S újra együtt emlékezhetünk Lengyelországban.

#interjúsorozat

© 2018

Az Élet Menete Alapítvány |  Bp., Hegedűs Gyula u. 8. |  info@eletmenete.hu | adószám: 18184053-1-41 | bankszámlaszám: OTP 11707024-20453651

  • Black Instagram Icon
  • Facebook Basic Black