ÉLET MENETE INTERJÚSOROZAT: KARDOS PÉTER
Kedves Barátaink!
Alapítványunk 18. éve működik Magyarországon, és nagyon sok barátunk és segítőnk állt mellénk azzal a céllal, hogy ki-ki a maga módján segítse munkánkat, célkitűzéseinket. A barátok, segítők között vannak orvosok, jogászok, egyházi képviselők, művészek, cégigazgatók, és a társadalom legkülönbözőbb rétegeiben dolgozó és tenni akaró jó emberek. Szeretnénk egy interjúsorozatban ezeket a személyiségeket bemutatni közösségi oldalunkon. Köszönjük szépen, hogy Ők a barátaink, és hogy számíthatunk rájuk.
Fogadjátok szeretettel a következő beszélgetést.
Kardos Péter főrabbi.
Mióta van alapítványunk közelében és anno miért csatlakozott hozzánk?
Eszmeileg megalakulása óta.
Mit jut eszébe először, ha az alapítványra gondol?
A Soa, Auschwitz, Jeruzsálem
Miért tartja fontosnak támogatni az alapítvány munkáját?
Ez a legfontosabb: az egyetlen szervezet Magyarországon, amely az emlékezés fontosságát hirdeti.
Mit gondol arról a dologról, amilyen formában mi próbáljuk felhívni a figyelmet az emlékezés és az emlékeztetés fontosságára? Van e valami, amit az évek során úgy érzett, hogy Ön máshogyan csinálna?
Nem tudnám jobban csinálni, dacára, hogy túlélő vagyok.
Hogyan tudja összeegyeztetni az önkéntességet a magánéletével?
Ha abban a korban lennék, biztos, hogy önkéntes lennék.
Mi a legkedvesebb alapítvánnyal kapcsolatos élménye?
Nem emelnék ki egyet sem. Mint írtam, mindegyik emlékezetes volt. A meneteken résztvevők tízezrei.
Melyik a kedvenc projektünk és miért?
Eddig nem volt két egyforma rendezvény. Mindig tudtatok valami újat nyújtani, érdekesen, változatosan, elkötelezetten.
Ön szerint milyen területen tudnánk még fejlődni?
Nem kell fejlődni, a szintet kell tartani, az is nehezebb lesz, ha elmennek a túlélők.
